A 21. századra gyökeres szemléletváltás (paradigmaváltás) történt, megnőtt bennünk az önmagunk iránt érzett felelősség. Amikor a tudomány (elsőként a fizika) végre kimondta, hogy az anyagi világ részecskéi energiából jönnek létre és visszaalakulnak energiává, vagyis leáldozott az anyagelvű gondolkodás elsőbbségének, ismét reflektorfénybe került az ember tudatának és testének öngyógyító képességéről szóló, már-már elfelejtett ősi tudomány.
Ma már habozás nélkül beszélhetünk az ember holisztikus voltáról, azaz a test, a lélek és a szellem szerves egységéről. Mindinkább természetessé válik, hogy kiegészítő gyógymódokat, biofizikai módszereket is igénybe veszünk a gyógyuláshoz, és mindazt használjuk amit a régi európai gyógyászat, az ájurvéda és a hagyományos kínai orvoslás a kezünkbe adott. Gondolunk itt tűvel vagy érintéssel, melegítéssel történő gyógymódokra, a masszázs különböző fajtáira, a növényekkel vagy azok eszenciáival, illóolajaival történő kezelési módokra és persze a táplálkozásra is. Ha az elsősorban testi gyógymódoktól továbblépünk a lelki-szellemi információs módszerek felé, akkor szinte kínálják magukat a színekkel, színes fényekkel, csakrákkal, mudrákkal, énekkel, zenével, tánccal, jelekkel, szimbólumokkal történő terápiás jellegű beavatkozások, nem is beszélve a kreatív vizualizációnak, az imának és a meditációnak a gyógyulásban játszott szerepéről.
No comments:
Post a Comment